A nevem Vijant Attila.
Két egymástól teljesen független világban dolgoztam hosszú ideig.
Tizennyolc évet a Magyar Légierőnél ejtőernyős oktatóként és kutató-mentő csoportparancsnokként.
Tizenöt évet egy nemzetközi informatikai vállalat rendszerprogramozójaként.
A Kyokushin karate pedig negyven éve része az életemnek.
Eltérő területek, más feladatok és teljesen más környezet.
Bármelyikről legyen is szó, a lényeg nem változik. Rendszeres jelenlétből, javításokból, elakadásokból és újrakezdésekből épül.
Kyokushin:
Stabil alap, amire építeni lehet.
A karate az életemben nem látványos ígéret, hanem rendszeres munka: technika, erőnlét, fegyelem és kitartás építése lépésről lépésre.
Ezek a készségek és képességek messze túlmutatnak az edzőtermen.
35-40 felett a test már nem úgy reagál, mint korábban, a mozgás egyre inkább nyűgnek tűnhet. Ezért már nem a gyors eredmények a fontosak, hanem a saját ritmus megtalálása.
A gyerekek lételeme a mozgás és a játék. A szabályok elsajátításával megtanulnak a feladatokra koncentrálni. A megszerzett kitartás eredménye pedig nem ér véget az edzésen, segíti őket az iskolapadban, vagy egy nehezebb feladat önálló megoldásában.
A jó közösségben az egyenes kommunikáció, az egymás iránti tisztelet és a biztonság az alapérték. Támogatja a gyermeket, hogy megismerje az egészséges csapatszellemet, az őszinte felelősségvállalást, és a befektetett munka valódi értékét.
Kyokushin karate.
Nincs más opció.
Nemcsak a múltam, hanem a jelenem is.
Egy tiszta rendszer, ami ma is alakítja a mindennapjaimat.
A háttér.
A különböző területek között van egy nehezen megfogalmazható, de mély összefüggés. Ezt a szemléletet az évek során magammal hoztam és megőriztem.
Egy külön fejezetben összegyűjtöttem azt, ami ezeket a világokat összeköti.
Egy kérdés is lehet az első lépés.
A döntést nem lehet sürgetni.
Ha az edzésekkel kapcsolatban kérdeznél, vagy egyszerűen csak csatlakoznál a szemlélethez, írj nyugodtan.